Kirobbanthatatlan a kapuból. Harmincnyolc évesen is ugyanolyan profin él és készül nap, mint nap, mint amikor a legendás akasztói pályára autózott ki jó egy évtizede. A Stadler ma már csak afféle legendaként él, és ahogy az egykor mesebeli körülmények között felbukkanó és meggazdagodó juhász, Stadler József csapata, úgy Nagy Gábor sem az élvonalban szerepel már.
Turát nevezhetnénk a nyugalom, a béke szigetének is. Hat esztendeje itt talált új otthonra a rutinos cerberus, aki titokban talán arra készül, hogy a Magyar Kupa 5. fordulójában is érdekelt lesz együttese. Szerdán, még a 4. játéknapon a Tura az elmúlt szombaton a Vasas otthonában 2–0-ra elbukó MTK-t látja vendégül…

– Ajándék lesz ez a nap?
– Mindenféleképpen az, hiszen mindig komoly dolog egy NB I-es csapatot fogadnia egy NB III-asnak, főleg tétmeccsen, mert edzőmérkőzésen azért előfordul ilyen – felelte Nagy Gábor. – Tétmeccset játszani mindig jó dolog, valamilyen szinten megmérettetik úgy az egyén, mint a csapat.

– Jelent pluszt az MTK elleni kilencven, esetleg százhúsz perc az ön számára? Úgy értem, jobban megdobban a szíve, amikor majd kimegy a pályára melegíteni? Még akkor is aktuális a kérdés, ha sajnos vagy sem, de nem feltétlen közönségvonzó gárda az MTK…
– Marketingszempontból a legrosszabbat kaptuk. Marketingszempontból is… De úgy gondolom, hogy igen. Azért más találkozó lesz mindenesetre. Mondhatnám, mint a profik általában, egy meccs lesz csak a sok közül, de ez nem így van. Nekem még mindig presztízst jelent megmérkőzni azokkal, akik ott vannak, ahol én voltam, mondjuk tíz éve.

– Ha számszerűleg, százalékosan kellene tippelnie, mennyi esélyt adna a Turának?
– Hát…

– Értem én, hogy nem akar mondani semmit. Amúgy látta a kék-fehérek szombati, Vasas elleni, idegenbeli bajnokiját?
– Viccel? Ki nem hagytam volna!

– És mit szólt a látottakhoz? Talált gyenge pontot a vetélytársnál?
– Nem hiszem, hogy nekünk, egy NB III-as csapatnak azzal kellene foglalkoznunk, van-e gyengéje egy NB I-es társulatnak. Papíron az összes játékosnak jobbnak kell lennie, mint mi vagyunk, bárki lépjen pályára szerdán. Persze, tudjuk, hogy ketten az U20-as válogatottnál vannak, akadnak sérültek ellenfelünknél, de nem vagyunk egy kategóriában, én legalábbis úgy gondolom.

– Kellemes emlékei aligha lehetnek a vetélytárs egyesületről, hiszen másfél esztendeje az NB III, Mátra-csoportban Tura–MTK II. 0–3. Az pedig mutatja a fővárosiak erejét, hogy Molnár Marcell vagy Lencse László immár az első kerethez tartozik, mi több, utóbbi a góllövőlista éllovasa, mi több, sokan már a válogatottba kiabálják. Egyszóval úgy tűnik, más kávéház.
– Figyelemmel követem azóta is a pályafutásukat, de ha ön azt mondja, 0–3, én azt felelem, 1–4, egy kicsivel előtte, ugyanazzal a csapattal. Ez a két együttes kiemelkedett akkor a mezőnyből, így sikerültek azok a meccsek. De ahogy ön is mondja, más kávéház.

– Ha azt mondom, 5–4?
– Mire kíváncsi? Adnám-e?

– Akár. De felvethetem úgy is, 4–5…
– Mármint hogy kikapunk 5-4-re? Azt semmiképpen sem. Egy kapusnak egyébként is szomorú, ha ilyen nagyságrendben kapja a gólokat, négyes, ötös, de még úgy elviselhető, ha nyerünk, mint tettük azt a Vasas ellen. Kapusszemmel még a 0–1 vagy a 0–2 is jobb.

– A turai éveket figyelembe véve az angyalföldiek elleni volt a legnagyobb siker, ha mérkőzésekre bontjuk le a megannyi sikeres évadot?
– Összességében a bajnoki címet többre értékelem, de ha meccsekről van szó, elöl van a rangsorban, mégpedig a tavalyi, Honvéd elleni meccsel együtt. Egy gólon múlott ugyanúgy, és végül a kupagyőztessel szemben estünk ki, hiszen a Honvéd megnyerte a Magyar Kupát. Ez is olyan mérkőzés volt, amiből kevés van.

– Abból jól jöhetnek ki, hogy kilenc napja, Püspökladányban játszottak utoljára tétmeccset?
– Mindkettő benne van, de talán nem lett volna baj, ha a hétvégén van bajnoki, a sérülések elkerülése miatt persze más a helyzet. Így alakult, így ezt kell szeretni, ez van.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
BERLA ATTILA: „Szeretnénk közönségszórakoztató meccset játszani”
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Berla Attila nem ideges. A Tura-Biotech fiatal, sokra hivatott, szimpatikus mestere érthetően viselkedik nyugodtan, elvégre csapatának papíron nagyjából annyi esélye van, mint Pierre Richardnak Naomi Campbellnél. Nem vitás, már a szoros mérkőzés is a bravúr kategóriájába tartozna, és ezzel a Pest megyeiek szakvezetője is egyetért. „Egy célunk van, a tisztes helytállás – jelentette ki határozottan Berla Attila. – Persze feltett kézzel nem megyünk ki, mindenesetre szeretnénk közönségszórakoztató meccset játszani. Egy döntetlen közeli eredménnyel, egy kis különbségű vereséggel sem lehetnénk elégedetlenek. Reméleem, az összecsapást komoly sérülés nélkül megússzuk.”
Amikor a trénert emlékeztetjük a tavaly tavaszi, MTK II. elleni, balul elsült bajnokira, így reagált. „Ez igaz, de a szünetben még nulla-nulla volt az állás, ám két kényszerű cserét kellett végrehajtanom. Ezután az MTK jobb volt, megfutottak bennünket. Tudjuk, mire számíthatunk, az edzőmeccsekre rendre keresnek minket. Ez csak egy meccs lesz, és bár tízből kilencszer nyilván legyőznének bennünket, reméljük, a tizedik csata szerdán következik… A lelkesedés és az akarat is dönthet.”
A szakvezető azt is elárulta, hétvégére hosszabb pihenőt engedélyezett a rutinosabb labdarúgóknak, így a teljes csapat először kedd este hat órától tréningezett a nagy meccs előtt.